az elmúlt egy hónapot Vácon és Budapesten töltöttem. volt egy pont amit úgy gondolom ,hogy holdpontnak hívnak. de aztán túlestem rajta és talpra álltam. Sokat sétáltam Budapest utcáin, eszméletlen jó volt. Beleízleltem egy csöppet a városi életbe és nagyon bejön, bár a vidék is fontos számomra. Voltunk kirándulni a közivel Diósjenőn. hát jó volt, de nem a legobb. kikapcsolódás már kellett.
Voltam a Sapientián Ignác tesónál és Tamásnál. kb már 2 hete voltam de még mindig ebből élek. Ignáccal beszélgettem kb 20 percet. olyan jófej volt mert órája volt és zht írt de a szünetet rámszánta. megmutatta az aulát egy termet meg kivitt az erkélyre és mondta h milyen jó h lát mert olyan életvidám vagyok ezt jó látni. pedig azt hittem hogy nem fog emlékezni rám a zarándoklatról, de Tamás biztos felfrisítette a memóriáját. aztán Ignác elment órára én meg megvártam Tamást. 30 percben kávéztam, mosolyogtam az emberekre, beszélgettem, aztán elmentünk Tamással órára.Morális teológiára. ott volt Ignác is meg sok sok csoporttársuk akik hihetetlen jófejek. meg az óra is szuper volt. aztán óra után Tamással kimentünmk a térre beszélgetni a forgószékekhez. én ilyen őszintén még nem dumáltam a Tamással, és folytatni akarom vele ezt az őszint beszélgetést mert vannak bennem gondolatok. aztán lassan indulni kellett elköszöntem Tamástól aztán még szembe találkoztam Ignáccal elköszöntem tőle is aztán mondta h menjek majd máskor is, addig is e-mailen tartjuk a kapcsolatot. ez egy felejthetetlen nap volt ami olyan lelki élményt adott h még most is ebből merítek erőt, ha szomorú vagyok. várom a legközelebbi Sapientiai látogatásomat 
