eÐ as NewYorkYankee

Múlthét brutál volt! Hétfőn hosszúztam utána meccs! Első győzelem, zsírkirály és boldogság! Kedden edzőmeccs, uccsó gólommal lett kettő a külömbség. Aztán melő meg választás meg edzés, de az már fárasztó volt. Am elgondolkoztam. És egy kérdés van a fejembe, de már tegnap óta. Mit/mennyit jelent nekem a kézilabda? Fájt a hasam és nem mentem edzőmeccsre, és baromira lelkiismeret furdalásom van miatta, és bűntudatom mert azért elmehettem volna főleg úgy, hogy nyertek 6 szélső 1 beálló 1lövő. Írta az edzőnk, hogy a vasárnapi meccsen ezek fognal játszani, nyilván nem de rossz, hogy én is a csapat része vagyok és most nem adtam hozzá. A másik, miért nem bírok elmenni fogorvoshoz? Jó nekem ez egy mumus, és nehezen győzöm le ezt a gyerekkori félelmemet de akkor is, ennyit se tudok megtenni az álmomért? Ha már idáig eljutottam? Meg a suli...a munka... Ha szeretnek a gyerekek miért nem akarok szakmában maradni? Jó lenne olyan munkahely ahol nincs főnök. Tényleg velem van baj, vagy a főnökkel. Mindd a kettővel! áH kell a szünet, kicsit szüneteltetni az agyam, elvonulni a természetbe, a kutyámmal, a csillagokkal a szobámba! Rendezni a célokat, terveket