-Milyen színű a szomorúság? - kérdezte a Csillag a Cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. -Hallod?Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?
-Mint a tenger, amikor magához öleli a Napot.Haragosan kék.
-Az álmoknak is van színe?
-Az álmoknak?Azok alkonyszínűek.
-Milyen színű az öröm?
-Fényes, kis barátom.
-És a magány?
-A magány az ibolya színét viseli.
-Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd Neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A Csillag behúnyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott.Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.
-És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet?
-Pont olyan, mint az Isten szeme. - válaszolta a Fa.
-Na és a szerelem?
-A szerelem színe a Telihold.
-Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a Holdéval! - mondta a Csillag. Majd messze az űrbe bámult.És könnyezett.
