eÐ as NewYorkYankee

egész múlt hétvégén vártam,hogy imádott kis G. írjon nekem.de nem írt.aztán a héten arra keltem fel riadtan hajnalok hajnalán, hogy írt...infó órán megnéztem sunyiban az e-maileimet és beválltak az érzéseim mert írt.ami egyben nagyszerű és szörnyű.én írtam neki kb 12 sort ő meg visszaírt 2t.hol itt az igazság?hol van ebben az érdeklődés?én szívemet lelkemet kiteszem azért h felfigyeljen rám ő meg le se szar magasról.akkor meg mi a szarért küszködök?miért kínlódok vele?miért bajlódok egy óráig h egy normális e-mailt összedobjak h visszaválaszoljon? a rejtett utalásaimat nem fogja fel,a tényeket nem veszi észre, vagy nem akarja észrevenni én meg nem tudom miért vagyok még mindig oda meg vissza érte.hát most már szarok az egészre!! a f...om ki van h egyetlen egy pasi sem vesz észre.miért?ennyire nincs személyiségem?ezekszerint ennyire nincs...már komolyan kezdek hinni abban h egyedül maradok életem végéig.más embereket azzal szoktam vígasztalni h valahol valaki csak rá vár és higgye el megtalája a magához illő párt.baromság!én ebben már nem hiszek! másoktól azért nem veszem el a reményt...hát ez van...nem érdekel úgyis egyedül fogok maradni és öregkoromra a macskáim fognak felfalni.annyira látom már h ez lesz a vége.ha meglátok egy helyes pasit vagy megismerek akkor elkezdek fantáziálni.és ennyi.nem is próbálkozok közeledni nem is tudok szal nekem csak a fantáziálás az álmodozás marad, és természetesen a sanyargatás....én már nem próbálkozom,minek?h beégessem magam?nekem arra semmi szükség pláne G után, előtte már így is beégtem, bár lehet h folytatni kéne, már úgyis mindegy, meg már a Međugorjei zarándoklatom is ugrott....pfff....szánalom h miket csinálok/csináltam