eÐ as NewYorkYankee

elég para , mint egy fiók tele aktákkal, néha egyet egyet kiveszek, megnézem, talán írok bele, visszateszem, de nincsenek összefűzve... nehéz hallgatni és nem beszélni, pedig mst nagy szükségem lenne  a beszélgetésre. túl sok... a gond... és csak jönnek az újabbak, de a régiek nem oldódnak meg és halmozódik az agyam meg csak pörög, és egyre feszültebb vagyok. és nem akarok gondolkozni, nem akarok több sokkoló információt, nem akarok utazni, nem akarok fézni és éhezni, én csak beszélni akarok és elmondani, h mit érzek és megkönnyebülni...és egy kicsit kivonni magam a forgalomból, elutazni Afrikába, amerikába, Ausztráliába, és hagyna mindenki békében... egy k*va nagy ellentmondás van most bennem, mert aktivitést és pörgést és "mindenkinek mindene"-t kértem Istentől. de még mindig ezt akarom, és remélem így is lesz, csak kicsit most már sok.... Hope... egyre nehezebben tudom visszafogni magam, egyszercsak robbanok és mindent elmondok neki. a nagy kérdés csak az, h mikor fog ez bekövetkezni, mert már ez a dolog is megfolyt belülről. a fiúkat meg miért nem lehet rávezetni? miért nem értenek ha jelzünk nekik???? sok lesz már.....ősz van