eÐ as NewYorkYankee

kedden olyan kedvem volt, nem volt jó semmi.ha kint voltam, ha bent voltam, ha koplaltam, ha degesszre ettem magam, ha sütött a nap... ez a tavaszi melankólia.a tavaszi fáradság. de miért hívjuk tavaszi fáradságnak amikor a télnek van vége, és a telet pienjük ki, a tél fáradalmait. menetem az oviba és nagyon hamar végeztem, volt még több mint 2 órám köziig ezért az volt a terv, h leülök a Szent István bazilikához és elmélkedem, nézelódöm, levelet írok, de aztán a lábaim elindultak, neki a városnak és a Jóistentől jött a gondolat, hogy ne üljek ki mert akkor még rosszabb lesz a hangulatom, így hát sétáltam. Megcsodáltam a Hősök terén az angyalt mely az Andrássy útra figyel és tárja ki a szárnyait. végig sétáltam az Andrássyn, emlékeztem az Andrássy út 60ban raboskodott áldozatokon, elérkeztem az Oktogonhoz, továbbmentem, fényképezkedtem a Louis Vuitton kirakatban, és megérkeztem a Szent István bazilikához. jó kis sétám volt. rossz kedvem volt, voltak bennem aggodalmak, kérdések, amikre nem tudtam a válaszokat, de séta közben a Jóisten válaszokat adott, teljesen átvettem a város hangulatát, ismételni fogom ezeket a városi sétákat ;)