lelkileg kicsit padlón vagyok.elősszö is kedden Peti beült Marcsi mellé.aztán meg mikor elbúcsúztunk marcsitól kapott tőle kiskeresztet meg két puszit.lehet h most mindenki hülyének néz, de marcsit 2 hete ismeri, engem meg már több mint egy hónapja és nekem még ekeresztet sem hajlandó rajzolni a homlokomra marcsinak meg már egyből puszit is ad? én nem értem.ennyire visszataszító lennék?ennyire nem lehet szeretni? úgy látszik igen.én olyan ember vagyok aki vágyik a testi érintkezésre.mármint egy ölelés nekem nagyon nagyon sokat jelent.meg egy puszi.mindegy úgy látszik nekem csak annyi jut Peti elköszönéséből h intünk egymásnak. néha úgy érzem h nem vagyok méltó a szeretetre...nem tudom most mit érzek de nagyon rsooszul vagyok.olyan jó lenne ha tudná h én hogy gondolkozom és kíváncsi vagyok h ő mit gondol rólam. de én reménytelen eset vagyok....és talán soha nem fogom megtudni h mit gondol rólam