rossz kedv van...de semmi okom sincs hogy szomorú legyek.tegnap Mártóéknál aludtam és nagyon jó volt újra látni őket.és még jobb lenne ha ott lakhatnék de ez is csak egy álom lesz mint minden más szal én már nem is élem bele magam....a lényeg hogy mindig szívesen várnak.a szobatársam meg egyszerűen kiakaszt.nem bírom tovább 10 percnél hogy egy légtérbe legyek vele.egyszerűen kiborít és nem bírom már tovább.valamelyik reggel úgy leoltt.azt hittem kiugrok az ágyból és megütöm.milyen alapon oszt ki engem? azon kívül hogy szobatársak vagyunk semmi köze nincs hozzám.úgyhogy hagyon csak békén mert én nem akarok tőle semmit, le lehet kattannia rólam...azonkívül minek kellett kiírnia azt a három szót? most ez már teljesen a mélybe taszított.és lehet hogy már nem tudok kimász belőle.nagyon fura érzéseim vannak mostanság.de nagyon nem érzem jól magam.néha rámtör a szomorúság a rossz kedv az idegbaj és hajlamos vagyok elzárkózni a külvilágtól és csak rá gondolni.ahogy pesten járok mindig őt figyelem.de már olyan szinten hogy már fel sem tűnik.mikor meg észre veszem hogy akaratlanul is őt keresem akkor meg olyan rosszul érzem magam.de én nem akarom ezt.nincs semmi ami elterelné a figyelmemet.mert a sport elterelné.de sajna...az most lehetetlen hogy én sportoljak...