mi az anyám van már? komolyan én már sz*rok bele az egészbe, de ugyanakkor mégse mert megyek intézkedni.rohadék vizsga... kivan már a f*szom, van még 2 lehetőségem erre mégse mehetek el? kell még pár kört futnom h szombaton mehessek.bár nem sok esélyt esélyt látok rá.egy pszichológust kell meggyőznöm, és nem tudom mennyi esély van rá, hogy megengedje.olyan bonyolult ez az egész. és ha nem mehetek vizsgázni, akkor rektori kérelmet kell kérnem az meg csak egyszer lehet.ha meg az se jön be akkor meg viszlát-ot mondanak. annyira elegem van már ebből az egsézből...jó én már nem dühöngök.fölösleges...pedig tudnék még szépeket írni...rájöttem , én egy megkeseredett ember vagyok.egyszerűen olyan nehéz most reménykedni, hinni Istenben, meglátni a szépet, vidámnak lenni, azt mutatni, hogy minden rendben és mosolyogni.és ha megkérdezik h "hogy vagy?" akkor persze nem akarom mutatni h lelkileg a padló alatt vagyok mert most minek romboljam a környezetem hangulatát, ezért inkább választom a könnyebb megoldást álarcmögé bújok. Hazajött a HoPe. istenem annyira örültem neki, úgy szeretem azt a kis majmot, de igyekszem távol tartani magam tőle... nehezebb mint gondoltam. ... . összegezve.: az élet egy sakk játszma.....
jah, és elegem van abból, hogy mindenki jobban tudja, hogy hogy kéne élnem az életem.és mindenki megmondja hogyan kéne csinálnom az életem.és már a kiosztós beszélgetésekből is elegem van, hogy mindenki megmondja h mit kellene csinálnom.mindenki adja a kis okos tanácsait meg gondolatait.persze a másikét könnyű megoldani.... az én életem, és én úgy akarom élni, hogy jól érezzem magam....
