ahogy felszálltam a buszra rögtön őt kerstem.persze tudtam hogy nem jön de azért reménykedtem.visszazuhantam.egy év után.amikor elballagott egerböl azt hittem végre el tudom felejteni.nagy nehezen kivertem a fejemből.elmentem Medjugorje-ba, ott már nem őn kattogott az agyam..nehéz volt hogy ne gondoljak rá .most pénteken viszont felszállt a buszra és olyan volt mint azelőtt.ugyanazok az érzések kavarogak bennem.és egész úton azon gonolkodtam hogy ez csak egy rossz álom.hiába csibkedtem magam...nem álom volt hanem a sivár valóság.most ott tartok mint két évvel ezelőtt.nem tudom kiverni a fejemből.nem tudom mi tévő legyek és mit kezdjek ezzel az érzéssel.sokszor eszembe jut.úgy érzem át kell gondolnom a dolgokat.hiába ha azt mondom hogy jó nekem így, az álmodozás a sóvárgás .ez hazugság mert nem jó így nekem...