ennek a napnak különlegesnek kéne lennie.legalábis azt kéne éreznem h ez ea nap egy ünneplés mert ma van a névnapom.de bűvalahogy nem érzem a varázsát. milyen érdekes hogy azok akik azt mondták soha nem felejtenek el,most valahogy mégse jutottam az eszükbe.még annak sem akiről aztán tényleg úgy gondoltam h soha nem felejt el mert nagyon jóba lettünk a 8 év alatt.nem akartam ezt így leírni de muszáj volt, és hol máshol írjam ki magamból ha nem itt. összesen 4 fontos embernek jutottam eszébe eddig.és nagyon hálás vagyok nekik ezért, köszönöm nekik mert így derül ki hogy ki az igaz barát és hogy ki nem felejtett el... ma ahogy jöttem haza a buszon azt hittem káprázik a szemem. Matt jött a buszon.jobbkor nem is bukkanhatott folna fel.pont a névnapomon.és én meg csak bámultam és csak bámultam.egész úton...és nem értem h miért pont most jelent meg, amikor már elfelejtettem és amikor már nem gondolok rá és amikor már sikerült túljunom a dolgon erre megjelenik és mindent felkavar.a régi sebek felszakadtak és elöntöttek a régi érzelmek.jajj de nehéz ez most. eddig se volt könnyű dolgom de most még nehezebb..ezt most nem tudom megfogalmazni.aludnom kell még rá.fel kell dolgoznom és akkor majd leírom....tényleg köszönöm mindenkinek akinek eszébe jutottam. Főleg Neked Đrága egyetelen Orosz barátom :D