olyan de olyan de olyan magányosnak érzem magam.nincs pasim, nincsenek barátaim akikkel elmehetnék bulizni, vagy elhívnának, elmenni moziba, egy meccsre, vagy beülni valahova meginni egy kávét/teát, elmenni vásárolni,és közben szétröhög magunkat.szórakozni.körülöttem mindenki éli az életet ahogy én gondoltam magamnak az életemet de én nem tudom megvalósítani mer' egy rakás szerencsétlebség vagyok.mindenki bulizik a barátaivan én meg vagy itthon kuksolok, vagy meg tanulok.és nem történik velem semmi.tudom erről csakis én tehetek valamilyen szinten...hát ilyen az én szánalmas kis szürke életem