ez az álmom -amit már említettem- nem tudom kiverni a fejemből,és csak ezen gondolkodom.nagyon nagy hatással volt rám.nem is gondolná az ember,h mennyire tudja befolyásolni az érzéseit.egyik barátnőm ilyen.tudna mesélni.nem hittem neki.de most már igazat adok neki.nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel.vagyis pont ez az,h azt se tudom, mit is érzek valójában.egyszer úgy vagyok vele,hogy nagyon jó lenne már párkapcsolatban élni, máskor meg az az érzésem,h dehogyis nem kell nekem púp a hátamra,edzés edzés hátán,továbbtanulás.csak az a baj,h az előbbi hatalmasodott el rajtam az utóbbi időben.megismertem egy srácot.igazából már tavalyi ifjusági találkozóról ismertem de most egy kicsit közelebb kerültem hozzá.remélhetőleg.és hát nehéz ezt bevallanom de Ő az úgymond tökéletes.most hosszú lenne kifejteni de ígérem kifejtem, csak nem most.amikor a Krozsovácon imádkoztunk akkor mellém állt és megfogtuk egymás kezét,és nagyon jó volt azt érezni,h nem muszályból fogta meg a kezem és nem muszályból mosolygott abba a kancsal szemembe.de az is lehet,h tévedek.sőt több mint valószínűnek tartom.csak azt nem tudom megérteni,h miért nem volt még pasim? vagy olyan a kinézetem és a személyiségem,vagy még nem vagyok felkészülve rá.nem tudom melyik a jobb.z az igazság, hogy egy kicsit vágyom arra,h legyen egy barátom.a barát szó napjainkban már nagyon elcsépelt szó lett...és annyira örülnék neki ha G-vel jobban összeismerkednénk.és kitudja, annak meg még jobban örülnék ha lenne is belőle valami.dehát ezt majd a Szűzanya elintézi.remélem.szép álom.jó lenne ha teljesülne.az a bajom,h álmodozok.és ez nagyon nem jó...és nincs aki felkeltsen és jól megrázzon h ébresztő ez sosem fog valóra vállni, szállj le a földre.de az a helyzet h reménykedem, h valóra vállik....